Egy kellemes - főleg tánccal töltött - hét (majdnem) zárásaként...
Avagy személyes gondolataim a margóra...
Épp, hogy beesel párod fotókiállítás megnyitójára, aztán picit csúszik a kezdés, így van időd kifújni magad. Közben megtelik a terem, s a csoda megkezdődik...
Aztán a technika ördöge mindent megtesz ellened, mégis minden a helyén van: mosolyogva táncol a csapat. A közönség elégedett, a fellépés után elhalmoznak dicséretekkel.
Később alszol 1,5-2 órát, hogy folytatni tudd, s még indulás előtt kisfiad félálomban motyorog. Sikerül a rossz álmát jóra fordítanod, s ő békésen szuszog tovább.
Fáradtan, utolsó pillanatban érkezel, s a ruhád díszítése fellépés előtt 1 perccel elenged, szeded a gyöngyöket, s mégis időben a tánctéren vagy. A meglepetés sikerül és még a násznép (magyar, török, osztrák) is veled táncol. Borravalóval és szavakkal is elismerik táncodat.
Akkor érzed: minden úgy van jól, ahogy van és minden a helyén van.
Hálás vagyok! Köszönöm!
Ízisz
Ízisz Mozgásstúdió Sopron Hastánc: www.bellydance.hu
Tóth Péter AFIAP fotóművész: www.petix.hu
