ÉN ÉS A TÁNC - Balogh Hajnalka tollából...
"Táncoljunk!" - mondják a barátnők a buliban, vagy egy kedves ismerős egy lagziban, de elég ha az üzemben szól egy jó zene... én meg nem rázom magam annyi szent!
Rázza akinek van ritmusérzéke, mozgása, meg olyan teste amit rázni illik. Na, az enyém tuti nem olyan.
Nem meglepő, hogy kicsit értetlenül fogadtam az Élet ama kihívását, hogy mindenfelé tánctanfolyamokkal kezdett bombázni: itt egy társastánc, a másik kettő meg Zumbaórát tart, a harmadik hastáncra invitál... nem szokásom kétségbe vonni a Teremtő döntéseit, de erre azért lazán beintettem "kösz haver, ezt nem, majd máskor". Ugyan mindig is irigykedve figyeltem a testvéreimet: egyikük táncversenyeken indul, másikuk színdarabokban lép fel. Viszont meggyőződésem, hogy én semmit, de semmit nem örököltem ezekből a génekből. Ami meg nem megy, azt nem kell erőltetni.
Aztán valahogy mégis odavonzott a kíváncsiság a hastánc óra bemutatójára. Gondoltam bemutató, csinálni semmit nem kell tán, csak nézni, abból baja még senkinek nem származott. Ez is egy kis kultúra, ártani nem fog a begyepesedett fejemnek. Ráadásul egy nagyon kedves ismerős Tóth-Sebestyén Ibolya (Ízisz) tartja az órákat. Ez így elég is volt, hogy elmenjek.
Na mi történt, na mi? Innen már sejthetitek, hiszen megírtam ezt a cikket. A lányok tánca lebilincselő volt. Lenyűgöztek a gyönyörű ruhák, a varázslatos zenék, és a szőnyeggel borított terem minden apró díszlete-szeglete.
Rá egy hétre teljes izgalomban ott álltam a kezdő csoport első óráján.
Mindig is szerettem a csoportos, zenés mozgásformákat, de ez egész más volt. Az eddigi rossz tapasztalataimat onnan szereztem, hogy kiáll az oktató, eltáncol valamit, te pedig kövesd ha tudod. Nem rossz kikapcsolódás, szabadság, de ez tényleg csak annak való, akinek különleges érzéket osztott a sors, vagy csak mozogni szeretne kötöttségek nélkül. De Ibolya órái egészen mások! Minden egyes mozdulatot egyenként megmutat, tükör előtt, lassan, türelmesen, szeretettel tanít. Még bárki csatlakozhat a kis csapathoz, hiszen nagyon az alapokat tanuljuk és ha belőlem indulunk ki, akkor még végigmegyünk rajta párszor. Szóval lányok, aki kedvet érez, pénteken bekapcsolódhat a munkába és kikapcsolódhat a munkából egy kellemes időtöltés keretében a nyugalom szigetén. Várunk szeretettel!
"Táncoljunk!" - mondják a barátnők a buliban, vagy egy kedves ismerős egy lagziban, de elég ha az üzemben szól egy jó zene... én meg nem rázom magam annyi szent!
Rázza akinek van ritmusérzéke, mozgása, meg olyan teste amit rázni illik. Na, az enyém tuti nem olyan.
Nem meglepő, hogy kicsit értetlenül fogadtam az Élet ama kihívását, hogy mindenfelé tánctanfolyamokkal kezdett bombázni: itt egy társastánc, a másik kettő meg Zumbaórát tart, a harmadik hastáncra invitál... nem szokásom kétségbe vonni a Teremtő döntéseit, de erre azért lazán beintettem "kösz haver, ezt nem, majd máskor". Ugyan mindig is irigykedve figyeltem a testvéreimet: egyikük táncversenyeken indul, másikuk színdarabokban lép fel. Viszont meggyőződésem, hogy én semmit, de semmit nem örököltem ezekből a génekből. Ami meg nem megy, azt nem kell erőltetni.
Aztán valahogy mégis odavonzott a kíváncsiság a hastánc óra bemutatójára. Gondoltam bemutató, csinálni semmit nem kell tán, csak nézni, abból baja még senkinek nem származott. Ez is egy kis kultúra, ártani nem fog a begyepesedett fejemnek. Ráadásul egy nagyon kedves ismerős Tóth-Sebestyén Ibolya (Ízisz) tartja az órákat. Ez így elég is volt, hogy elmenjek.
Na mi történt, na mi? Innen már sejthetitek, hiszen megírtam ezt a cikket. A lányok tánca lebilincselő volt. Lenyűgöztek a gyönyörű ruhák, a varázslatos zenék, és a szőnyeggel borított terem minden apró díszlete-szeglete.
Rá egy hétre teljes izgalomban ott álltam a kezdő csoport első óráján.
Mindig is szerettem a csoportos, zenés mozgásformákat, de ez egész más volt. Az eddigi rossz tapasztalataimat onnan szereztem, hogy kiáll az oktató, eltáncol valamit, te pedig kövesd ha tudod. Nem rossz kikapcsolódás, szabadság, de ez tényleg csak annak való, akinek különleges érzéket osztott a sors, vagy csak mozogni szeretne kötöttségek nélkül. De Ibolya órái egészen mások! Minden egyes mozdulatot egyenként megmutat, tükör előtt, lassan, türelmesen, szeretettel tanít. Még bárki csatlakozhat a kis csapathoz, hiszen nagyon az alapokat tanuljuk és ha belőlem indulunk ki, akkor még végigmegyünk rajta párszor. Szóval lányok, aki kedvet érez, pénteken bekapcsolódhat a munkába és kikapcsolódhat a munkából egy kellemes időtöltés keretében a nyugalom szigetén. Várunk szeretettel!
Ízisz Mozgásstúdió - Sopron Hastánc: www.bellydance.hu
